Labirintus

Éjjeli tivornya, falcolás, szívódás. Gyors minden, kék, és fekete él. Visszagondol azokra, amikor még félt a démontól, mi megszállta; reszketett és ordított, hogy  hagyja békén. Hányásra, züllésre, szédülésre, butaságra. Már nem kívánja. Mégis szívja be minden…

  ...Látja maga körül az embereket, de nem érzi őket. Önmagát se. Nem tudja hol van. Furcsak ködben, homályban ül, s mintha víz alól hallaná azt a sok, látszólag élő alakot. Mozognak, beszélnek, fecsegnek, zörögnek tompán. Túl nagy a homály. És túl nagy a kétség. És…

Reggel. Egy kis görcs. Valami ellenállhatatlanul arra készteti, hogy ledobja magát a földre. Vergődjön, püfölje magát, verje be magát erősen a földbe, össze vissza, hevesen, értelmetlenül, mint egy undorító hal. BUMM – BUMM – BUMM – BUMM Mikor lenyugodott, végre…

Ott állt az árny, kietlen tájon, ködös szellő hatolta bőrét. - Mi van ha örökre elvesztem?? - Kérdezte a gondolat. Rátalálhat e még arra amiről azt sem tudja micsoda még, hiánya mégis mindig kábítóan hat rá.. Vajon rá talál e még a Valóságra, amelyből ő nem kaphatott,…