Reggel. Egy kis görcs. Valami ellenállhatatlanul arra készteti, hogy ledobja magát a földre. Vergődjön, püfölje magát, verje be magát erősen a földbe, össze vissza, hevesen, értelmetlenül, mint egy undorító hal. BUMM – BUMM – BUMM – BUMM
Mikor lenyugodott, végre végre tudott beszélgetni. Magával. Ahhoz túl gyáva, hogy bárkinek kimondja azt amit érez. Fél az érzésektől, beleremeg minden egyes sejtetésbe, és belehalna ha meghallaná végre azt ami őbenne van.
Pár órát elhalkult benne minden.. Egyszerűen megszűnt létezni, megszűnt érezni, megszűnt gondolkodni.. Meghalt. Végül is pár óra kellett hozzá, hogy rá jöjjön. És amint tudta a szitut, újra elfogta a szorongás. - Hová tünt a világ?? Valami kiragadott a létezésből.. - suttogta. - Félek! Valami??... Hangok??... Ízek??... Létezés??... Lehellet??... Mozgás??... - Kiabált szinte hisztérikusan. A feje olyan nehéz. Nagy nehéz zsák, de hogy lehet az, ha egyszerűen nincs is semmi??
Este megint csak Rá gondolt. Képtelen levakarni magáról, pedig Ő süket, ő nem hallja szavát, kiáltásait; vak, hisz nem látja hogy sír, olyan érzéketlen, hideg kőszobor, és leginkább Hazugság! Mégis könyörög érte. Szólítja, üvölt. De nem hallja meg őt. A sírásban végül is elbóbiskolt, és arra ébredt hogy valaki köhög benne. Sivatagban, homokot szórva. De ez, mint por, hamar elszállt, és visszatért a gyűlölet. - Gázkamrába akarsz! Undorító vagyok! - jött rá, csak hogy önmaga léttelenségét is gyűlölje egy kicsit – Fogd a kezem, rángass oda, dobj be a gázkamrába; fogd a kezem, szoríts, arra megyek, amerre viszel!! - Félt így, hogy nincs az akiről szeretné hogy ott legyen vele. Ölelje át, vagy gyűlölje. Verje széjjel, véresre, verejtékesre, alázza meg, sértse, tépje a húsát! Marjon belé fájdalmasan, kegyetlen gyűlölelettel; az egyetlen ami számít: LEGYEN VELE! A símogatás, finom cirógatás, szavak, hangvétel nem kell neki. Megszakadna bennük. Inkább pusztítsa el! Visszhangzik az ordítás.
Annyira szeretné.. Ha végre elpusztítaná. Megölné. Az lenne utolsó érintése.
"Gyere tépj szét
gyere keress
legyél szép
ölelj át
verj meg
aztán nevess.
Annyira mindegy,
hogy mit teszel velem
céltábla vagyok
és számodra meztelen.
Szeretném ha itt lennél
legyél itt velem
így csak emésztem magam
keltsd életre vérem.
Jelenj meg itt
és csak nézd
ahogyan nézlek
nem kellenek szavak
lelked csókja éltet.
Ha enyém lenne véred..
Ha tiéd lenne könnyem..
Bárcsak összeforrnánk
és végre én lehetnék te
befúródnék a testben
és elbújnék a lelkedben
mint magzat az anyában
olyan szorosan
azthiszem..
Ölelj, simits, fogd a kezem
ha fázom, keltsen életre
szíved dobbanása
ha tőrt szúrnál belém
az se nagyon fájna
veled még a vívódás a szép.."
